Mesék 3. részei
SOPHIE KALANDJAI
3. Rész
Reggel van. Mindenki izgatottan várja már a betörõt.
- Mikor jön már?
- Jönni fog, Cornelia...-.-'
- Tegnap még kedvesebb voltál!
- Az tegnap volt...
Érkezett egy ici-pici kocsi, a család talán belé sem férne. Megállt a lovarda elõtt, és kiszállt belõle egy magas férfi. El se lehet róla hinni, hogy belefért abba az ócska tragacsba.
- Alá szolgája!
Leemelte a kalapját.
- Jóreggelt!
- Jóreggelt!
- Önnek is jóreggelt!
Elõvett egy kis kártyát.
- Profi a betörésekben, több diplomás vagyok. Tegezõdjünk, hívjatok csak betörõ úrnak! Itt ígyis-úgyis én vagyok az egyetlen betörõ!
- Rendben...
Nah, melyik pacit kéne betörni?
- Pacit?? Tudja, milyen vad és erõs az a ló? Csak én tudom megülni!
- Akkor törd be!
- ...
- Nah? Na látod, halgass a betöró bácsira! Most hozz nekem egy csésze kávét, te ott, te meg szereld fel azt a pacit!
("-"=gondolatjel)
"- Sosem érti már meg ez a fafej, hogy nem paciról van szó? Na, majd akkor királykodjon, hogyha föntmarad Holdfényen! Akkoris, most itt kávézgat, mi meg...mi meg...nem akarunk három órát elvenni a drága idõnkbõl!"
("..."= gúnyjel)
Na, gyere "Paci"! Mondok neked valamit!
kisebb betû: suttogás
- Figyelj jól ide, Holdfény! Kérlek, ha felül rád nemsokára egy bácsi, akkor az a betörõ bácsi! Cselekedj úõgy, ahogyan szoktál, természetesen! Jó?
(- Persze, Sophie! "Tudom hogy jön, de hogy mondjam el neki...")
- KÉSZEN VAN A "PACI"!
- Muszáj itt kínozni, kislány? Ha én pacinak mondom, akkor az paci!
- Nem vagyok kislány! "-.-'"
- Ha én úgy mondom, akkor meg igen!
"- Akkor sem vagyok kislány..."
- Kiviszem én, jó?
Kirántotta Sophie kezébõl a kantárt, és kifelé "vitte". Erre a kis jelenetre Holdfény reagálása:
Bakolt, ágaskodott, nyerített, és erre már a betörõ visszaadta Sophie-nak a kantárt.
- Vigyed te, míg fel nem fal ez a dög!
- PHRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR!
A betörõ Sophie másik oldalára ment, de Sophie nem hagyta ezt.
- Na, most legyen nagyszájú! Mennyen csak a ló mellé!
- Jó.
A betörõ, amikor Holdfény mellett állt újra, az sem tartott sokáig, hiszen újra csak nyihogott, bakolt, mindent csinált.
- HOLDFÉNY!
Holdfény abbahagyta. Már õ is érezte, hogy ez túl sok azzal szemben, amit gazdája kért tõle.
- Mennyen, betörõ úr! Nem bánt!
Már kint voltak. Enyhe kifejezés, hogy nem bánt, mivel Holdfény akkorát harapott a betörõ fenekébe, hogy föl bírta emelni.
( - Idefigyelj, hapsikám! Ha mégegyszer is vagy engem, vagy Sophie-t bántani mered, kaphatsz egy rúgást is!)
A betörõ egyre csak fájlalta a fenekét, így csak holnap tud jönni betörni. Viszont az oltást áttetékk mára.
- Ez sem lesz könnyû dolog! Még beoltanak ma, Holdfény! Arra kérlek, hogy most ne csinálj feszültséget, csak holnap, jó?
( - Tõlem aztán...)
Az oltás megtörtént. Holdfény néha nyihogott egyet-kettõt, de egész jól kibírta, mint ahogy azt Sophie kérte.
- Akkor, mennyi kéne önnek?
- Ohh, tartsák csak a jövõévi oltásra a pénzüket! Nem biztos hogy én oltom ezeket a szép lovakat!
Megsimogatta Holdfényt, aki akaratból megnyalta a néni kezét.
- Ohh, de aranyos vagy, Holdfény!
Amikor erre nem nyihogással reagál, akkor elsápadt, vagy éppen szereti, hogyha dícsérik, fõleg ha Sophie.
Az oltásnak vége, a következõ részben olvashatjátok a betörést!