Mesék 4. részei
SOPHIE KALANDJAI
4.RÉSZ
Másnap sem volt nyugalom. Állandóan rra gondoltak, hogy a betörõ vajon megpróbálja-e betörni Holdfény-t egyáltalán, nem hogy még betörje. Ám, jött a kis kocsi, Sophie ezt gondolta: "Hmm. Nincs kegyelem, ez van..." Ezt arra értette, hogy ez a debil már megint itt van. Leemelte szokás szerint a kalapját, de a család tagjai már rá sem hederítettek.
- Hol van az a paci?
'Még mindig nem érti meg...''Gondolat'
- Nem hallottam kristálytisztán, hol van?
- Talán nem tudja hol tartózkodnak a lovak?
- Kislány, én pontosan tudom, de honnan tudjam azt, hogy kivitték-e lehelni.
- Amikor maga jön?
- Igen.
- Hagyjuk.
- Jó. Na, akkor a bokszában van?
- Ha nem vtte ki senki...Mármint legelni...
- Sophie!
- Szia, Joe, jó reggelt!
- Helo!
- Miért kell betörni Holdfény-t?
- Hogy ne csak te ülhess fel rá. Mostanában, egyre több gyermek jár ide, és szó szerint, nincs kit adnom nekik...
- Ahá! Ezért kell a lovamat odaadni?
- Sophie! Ne légy önzõ!
- Jó.
(- Istenem, ez a barom már megint itt van?
- Nyugi Holdfény...Képzeld azt, hogy Sophie ül rajtad...
- Ugye, mert olyan könnyû azt!
- Nekem bejött Cornelia-val...
- De nem ez a hapi tört be...Aida! Itt vagy?
- Igen.
- Valami hír?
- Semmi. Most menned kell.
- Látom, szia!
- Heloo!)
A betörõ felszerelte Holdfény-t nagy nehezen. Most próbálja kivinni.
- Gyere, te paci!
- PHRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR!
- na, gyere pacika!
- PHHHRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!!!!!!!!!!!!
'Nem ért a lovak nyelvén...'
- Adja ide, majd én kiviszem!
Holdfény máris megnyugodott.
- Uram, el kell mondanom valamit, még mielõtt "lovagol"...
- Mi lenne az, kislány?
- HOGY NE NEVEZZE HOLDFÉNY-T PACINAK, ÉN PEDIG NEM VAGYOK KISLÁNY!
- Megértettem..."Nagylány!"
- Azt se mondja!
- Akkor mit mondjak?
- Holdfény és Sophie.
- Jó.
Sophie már eleve tudta, hogy nem hogy rosszul végzõdik, még rosszul kezdõdik is ez az egész.
- Holdfény! Kérlek szépen, hogy uralkodj magadon! Képzeld azt, hogy én ülök a hátadon...Mindig!
(- Megértettem, hisz mindenki ezt mondja...)
Holdfény tényleg megértette, és lehajtotta a fejét.
- Nyugi! Sikerülni fog! Csak próbáld meg!
(-Oké...Te fogsz csalódni bennem...Viszont akkor ne mondd hogy nem figyelmeztettelek!)
- Sikerülni fog!
Egy kacsintással be is fejezõdött a "beszélgetésük."
- Csapjunk a lovak közé!
(-Felõlem...Te csak nyugodtan csapjál, tebajod...)
Sophie-nak még mindig rossz elõérzete volt.
(-Na mi lesz már, egész nap ott fogsz seggelni a kövön? Nem kell egy kis kaland?)
- Kalandot szeretnék?
- -.-'
(- Naugye, hogy megmondtam én neked!)
A betörõ felült Holdfényre, egy ideig.
Mivel, Holdfény egy akkorát baolt, hogy a nyerge is lecsûszott róla, ami azt bizonyítja, hogy sem a betörõ, sem a nyereg nem volt a lovon biztonságos.
- -.-'
(-Kell még kaland? Esetleg?)
- Na, ki az ász, Jake? Ki az ász? Hogy tudtad már fölrakni egy szép lóra ilyen biztonságtalanul és rondán azt a szerencsétlen nyerget?
- Percenként belém kell kötnöd?
- Ha te adsz okot rá...
(- Úristen...Ezek egy idõ után összeakasztják a bajszukat...Én húzok!)
Holdfényt senki sem figyelte, csak a két vitázót, így senki sem vette észre azt sem, hogy a ló visszament az istállóba, és már nincs ott. Habár, a bokszát nem tudta kinyitni, de biztonságban van legalább.
(- Itt vagyok, végre!
- Édes Holdfényem! Gyere ide!
- Drágám!
- Hogy sikerült a betörésed?
- Sehogy, drága csavargó, mert elintéztem a fickót...
- Jaj, jaj, édes Holdfény...
- Jaj, jaj, édes Csavargó...
- Mi van a csikónkkal?
- Semmi...Jön az orvos, ozt jön amikor kell neki...Úgy várom már...Az elsõ közös csikónk...
- Igen...Én is...
- Csavargóm, hogy nevezzük el?
- Majd ha kiderül, hogy csõdör-e vagy kanca, akkor majd elnevezzük, ráérünk még, drágám!
- Ez igaz...)
Minden látogató csak úgy bámulta, hogy egy ló, aki mellett nincsen senki, beszélget egy másik lóval...
(- Drágám!
- Igen?
- Nem is biztos hogy meglesz az örökös...
- Bízzunk benne!
- Ez is igaz...Csak bátran, reménykedjünk!)
AZ OLTÁS ÉS A VIZSGÁLAT A TOVÁBBI RÉSZEKBEN DERÜL KI, HOGYAN SIKERÜL...